Egyesületünk a Civil Szervezetek Szövetségének és az országos Alkoholizmus Elleni Klubok és Egyesület Szövetségének tagja.
Békéscsabán alakult meg az országban először 1958-ban, civil személyek kezdeményezéseként az AE klub, gyógyulni vágyó alkoholbetegek részvételével. 1988-tól, mint névtelen alkoholisták csoportja működött önfenntartóként. Egyensúly Szabadidő Klub néven bejegyzett civil közhasznú egyesületként 2003. áprilisától nevezzük. Erre a lépésre a pályázatok és a törvény bírta rá a vezetőséget. Az egyesület tagjai 70%-ban maguk is gyógyult szenvedélybetegek, 2-18 év közötti absztinenciával rendelkeznek, a fennmaradó tagok segíteni tudó és akaró szociális, mentálhigiénés szakemberek.
Elsődleges célunk az alapszabály szerint a gyógyult illetve a gyógykezelés alatt álló szenvedélybetegek társadalmi beilleszkedésének megkönnyítése.
Azoknál az egyéneknél, akiknél meg tudtuk változtatni a korábbi körülményeket, rövid időn belül nagy fejlődés mutatkozott. Megszűnt a céltalanság, a hovatartozás hiánya, a magányosság és a depresszió. Nőtt az önbecsülésük, ezáltal nőtt az elszántságuk az absztinenciára. Szívesen vettek részt az általunk szervezett prevenciós programokon vendégként vagy szervezőként, illetve ők is mások segítőjévé váltak.
Heti rendszerességgel klubfoglalkozásokat és fogadónapot tartunk, ahol életvezetési tanácsokat és segítséget nyújtunk tagjainknak, és rászoruló szenvedélybetegeknek.
2006.01.01.-vel elindult egyesületünk égisze alatt a szenvedélybetegek közösségi ellátása. A növekvő igényt látva 2007. januárjától újabb szolgálatot indítottunk és kiterjesztettük a Békéscsabai Kistérség területére: Békéscsaba, Doboz, Csabaszabadi, Kétsoprony, Telekgerendás, Újkígyós, Szabadkígyós. Ellátási szerződést kötött egyesületünkkel a békéscsabai önkormányzat 2006 januárjában, majd a Kistérségi társulás 2007. januárjában, a szenvedélybetegek közösségi ellátására. Békéscsaba város szociális szolgáltatás tervezési koncepciójában nevesíti egyesületünket, mint potenciális ellátót a városban lévő szenvedélybetegek ellátására. A közösségi ellátás éppen arra hivatott, hogy közösségi alapon, a szenvedélybeteg ellátás és a pszicho-szociális rehabilitáció minden lehetséges formáját biztosítsa a kliens otthonában, illetve annak közelében.
Fő célja, hogy a betegek integrált és teljes jogú tagjai maradjanak a társadalomnak, és rehabilitációjuk során reintegrálódjanak a közösségbe.
Ennek érdekében a gondozás és rehabilitáció a legnagyobb mértékben támaszkodik a természetes közösségi erőforrásokra – a közösségi szolgáltatásokra, a hozzátartozókra és az önsegítő szerveződésekre –, amelynek szereplőivel szoros együttműködésre törekszik, őket is oktatva és támogatva. Az addiktív páciensek betegségtudata, önmeghatározása, gyógyulási motivációja lényegesen eltér az egyéb pszichiátriai zavarban szenvedőkétől. Esetükben jellegzetes, hogy a kliens nem ismeri fel betegségét, így gyógyulásra sem törekszik.
Közösségi ellátásukkor kiemelendő, hogy annak célja nem csak az absztinencia elérése, hanem az optimális életminőség biztosítása.
|